Biztos történt már veled olyan konfliktus vagy fura helyzet, hogy csak néztél, hogy „ez most miért történt?” Ez a párkapcsolatokra is érvényes.

A napokban fordult elő velem, hogy miközben gyalogoltam egy földúton, egy kisteherautó szó szerint pár centire húzott el mellettem, elég gyorsan. Felemeltem a kezem, hogy jelezzek a sofőrnek, hogy nincs rendben, amit csinál. Erre hirtelen lefékezett és visszatolatott. Kiszállt és pár centire az arcomtól állt meg, miközben vérben forogtak a szemei.

Kérdezte: mit magyarázok? Hiába mondtam el, hogy a gyalogost jobban ki kellene kerülnie, és földúton csak 30 km/h a megengedett sebesség, nem túl logikus összefüggésekkel válaszolt, amit a fenyegető testbeszédével próbált nyomatékosítani.

Igazából már nevetségesnek találtam a helyzetet. Láttam, hogy észérvekkel nem lehet rá hatni, így inkább hagytam és továbbindultam.

Aztán gondolkodtam a helyzeten, próbáltam megérteni, hogy miért volt ez a konfliktus, hogy mi értelme volt, akárhonnan közelítettem meg, sehogy sem jöttem rá. Osztottam-szoroztam, tudtam, hogy tulajdonképpen igazam volt, de ez nem oldotta fel bennem a feszültséget.

Elkezdtem kérdéseket feltenni magamban, például, hogy mi volt ez? Miért érint? Hogyan érint engem? Honnan ered?

A válasz könnyen jött: belülről.

Rájöttem arra, hogy ez a feszültség bennem volt, amire ő csak reagált. A nagy melegben mindenki amúgy is feszültebb, kevésbé gondolkodik tisztán. Így adódott egy lehetőség, ahol a feszültségből konfliktus lesz, vagy valahogy másképp vezetődik le.

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.”

Amint megértettem, hogy ez nem csak úgy véletlenszerűen történt, hanem volt bennem valami, amire a sofőr csak reagált, teljesen másképp láttam az egész helyzetet. A feszültség elszállt, hiszen a feszültségnek csak addig van értelme, amíg ellentéteket tudunk fenntartani a fejünkben. Amint nagyobb távlatokban tudunk gondolkodni, értelmét veszti.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenért mi vagyunk a hibásak. Hanem annyit, hogy ha valamire rá vagyunk hangolódva, dühösek vagyunk, vagy van egy elképzelésünk bizonyos emberekről, akkor az egyfajta rezgés, egyfajta ráhangolódás valamire, ebben az esetben a konfliktus vagy más megoldás felé.

Akár párkapcsolati vagy bármilyen helyzetről legyen szó, érdemes inkább kérdéseket feltenni magunkban, hogy nagyobb rálátásunk legyen, hogy jobban megérthessük, hogy mi történik igazából. Hiába van igazunk, nem biztos, hogy előre visz, hiszen társas lények vagyunk és ugyanazon a bolygón élünk.