Az önértékelés az egyik legfontosabb dolog, ami meghatározza a kapcsolatainkat, a munkánkat, az életünket. Vajon mit tehetünk a helyreállításáért?

Az a mítosz él az önértékelés működéséről majdnem mindenkiben, hogy az valami olyasmi, amit fel kell építeni, ki kell érdemelni, mint egy karriert. Ezt persze a gyerekek nem tudják, és az egészséges önértékelés következtében jól is érzik magukat, egészen addig, amíg a környezetéből negatív képrészletek nem jönnek. Ilyenkor nem az a baj, hogy rászólnak, hanem az, hogy hogyan. A gyerek elhiszi, amit róla mondanak, tehát ha azt mondják rá, hogy „szerencsétlen”, mert nem tud valamit megcsinálni elsőre, annak is fogja érezni magát.

Az egészséges önértékelés az alapállapot. Annyit jelent, hogy tudod szeretni önmagadat. Ez mindenkinek alapvető joga és éppolyan fontos, mint a levegő, amit belélegzünk. Minden, ami az ellenkező irányba mutat, egyszerűen hazugság. Csak szennyeződés. Ha az önértékelés egy üveggömb, a negatív önértékelés ugyanaz, csak több koszréteg borítja.

Biztos észrevetted, hogy amikor valaki olyasmit mondott rólad, amit te magad nem gondoltál úgy, egyszerűen elengedted a füled mellett, vagy annyival elintézted, hogy nem igaz. De amikor valakinek a véleménye „betalál” akkor azzal rezonál, amit valamikor elhittél magadról. Úgy tűnhet, hogy a felismerés elég ahhoz, hogy „lesöpörjük” magunkról ezeket, de többször ez nem így van.

Említettem a gyerekeket, akik amikor egy-egy negatív jelzőt hallottak, azt magukra vették, mert gyerekkorban még fontos a túléléshez, hogy a környezetünk segítsen eligazodni ebben a világban. Ezek a jelzők testi szinten is eltárolódtak, konkrétan az idegrendszer része lett, az pedig mivel a veszély elkerülésére van „kihegyezve”, nem adja meg magát egykönnyen.

Van, aki erőt vesz magán, hogy szembemenjen a negatív önértékeléssel, és szinte erővel igyekszik az ellenkezőjét bebizonyítani a külvilágnak. Eredményeket el lehet érni, nem túl sokaknak sikerült is, de van ezzel egy probléma, hogy az új énkép sérülékeny, így folyamatos védelmet igényel, ami folyamatos stresszt is jelent.

Sokan próbálják önsegítő gyakorlatokkal meggyőzni magukat annak az ellenkezőjéről, mint amit gondolnak magukról (például hogy nem szerethetők), ez többször nem működik, vagy ha mégis, az eléggé törékeny eredményt hoz.

Mantrázhatod a tükör előtt, hogy „jó vagyok” meg hogy „én vagyok a legjobb”, de ami eredményt így elérsz, az igen törékeny, az első alkalommal, amikor valaki megkérdőjelez, visszaesel az elejére.

Hogyan lehet a negatív önértékelést átalakítani?

Közelítsük meg fordítva. Ha az önértékelés nem olyasmi, amiért meg kell dolgozni, akkor azzal kell foglalkozni, ami negatív lenyomat rajta. Ezek mindig hiánytörténetek (nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető), amiket az idegrendszer az érzelmeken keresztül tart fent.

Mi a megoldás?

A megengedés. Bármilyen furcsa, de ha küzdünk az ellen, amin változtatni szeretnénk, az megmarad. Amint megengedjük magunknak, hogy azt érezzük, amit éppen érzünk, és nem kommentáljuk, nem akarunk semmit csinálni vele, se kiadni, se elfojtani, akkor az idegrendszer egy olyan jelzést kap, hogy nincs veszély és ezeket a régen tanult sémákat el lehet engedni.

Minden olyan hiánytörténetet el lehet engedni, ami nem engedi meg, hogy szeresd és elfogadd magad feltétel nélkül. Az önértékelés erről szól.

Az Elengedés Módszertana egy olyan módszer, ami megtanítja, hogy hogyan engedheted el ezeket a hiánytörténeteket, negatív énképeket, és újra felfedezheted, hogy ki vagy igazából.

Várlak szeretettel Budapesten 2015. május 30-31-én, Szegeden 2015. június 6-7-én az Elengedés Módszertana tanfolyamon: elengedes-modszertana-tanfolyam