Sok cikket lehet olvasni arról, hogy milyen kártékony a harag kifejezése, hogy hány kapcsolatot tesz tönkre. Olyanok is találhatók, amik azt mondják, hogy ki kell adni magunkból mindent, hiszen különben mi magunk sérülünk az elfojtástól. Mi lehet az igazság? Hogyan lehet a haragot kezelni.
A kiadáson és elfojtáson túl van egy harmadik lehetőség, ez pedig az elengedés. Nehéznek tűnhet, de nem az. Ebben a kultúrában, ahol a filmek is azt sugallják, hogy néhány jobb és balegyenessel el lehet intézni a dolgokat, egyszerűen csak elfelejtettük, hogy hogyan kell elengedni. Az elengedés egyszerű, mintha csak újra kinyitnád az ökölbe szorított kezed. Ami benne volt, az leeshet magától, az elengedéshez nincs semmi másra szükség.
Néhány lépés, hogy hogyan veheted vissza az irányítást a harag felett:
– A harag egy érzelem, amivel mindenki találkozik élete során, inkább többször, mint kevesebbszer. Adok és kapok oldalon is. A ki nem fejezett harag is harag. De a harag az élet része.
Első lépés, hogy elfogadd, hogy történnek benned ilyen érzelmek. Ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan ámokfutásba kezdhetsz, hanem azt, hogy ha betartod az alábbiakat, ekkor legalább ne ostorozd magad és ne akard mindenáron elkerülni a harag érzését. Ugyanis minél inkább el akarod kerülni, minél inkább nem akarod érezni, annál jobban belekeveredsz. Ha elismered, el is tudod engedni.
– Ne add ki. Azon túl, hogy a körülötted élőkkel rombolja a kapcsolatot, a mintát is erősíti, újra és újra. Ezért minden alkalom csak erősíti a mintát. Ami még probléma szokott lenni, hogy a harag kiadása legtöbbször nem annak szól akinek szánjuk, és nem akkor történik, amikor az aktuális lenne, hiszen a főnök fejét nem érdemes leordítani – ezért megkapja az a család.
– Ne is nyomd el. Az elnyomás akkor történik, amikor nem adod ki, de a fejedben tovább zajlik a stresszt okozó (valós vagy vélt) történet. Amikor hajlandó vagy megfigyelni, hogy mi is zajlik benned, azt fogod észrevenni, hogy a „dühöngő őrült” mellett ott van egy részed, amelyik észnél van. Ezt azért nem szoktuk észrevenni, mert azonosulunk a haraggal. Például nem dühöt érzek, hanem „dühös vagyok”.
Ez egy nagy tévedés, vagy inkább egy megszokás. Egy tanult minta. Ugyanis gyerekkorban megtanultuk, hogy ezeket az érzelmeket felhasználhatjuk arra, hogy elérjük, amit akarunk. Egy hisztis gyerek előbb-utóbb eléri amit akar. Bevált stratégia – és ha már eljátsszuk, akkor azt lehetőleg teljes átéléssel tesszük.
Ahogy megtanultuk az érzést, megtanultuk azt is, hogy hogyan reagáljunk a haragra. Tehát aki olyan környezetben van, ahol sok a harag, annak ugyanúgy dolga van vele. Nemcsak a saját haragunkkal érdemes foglalkozni, hanem azzal is, hogy adott esetben mi magunk hogyan reagálunk rá.
Amikor megfigyeled, hogy milyen érzelmek zajlanak benned, ki tudsz lépni a harag érzéséből és ahogy egy kis távolság lesz az érzelem és közted, ahogy rá tudsz nézni, el is tudod engedni. Amikor ebből a másik nézőpontból látod a helyzetet, észreveheted, hogy csak egy döntés az, hogy eteted-e a haragot és mérgezed magad és a környezetedet, vagy inkább valami mást választasz. Dönthetsz úgy, hogy elengeded.
– Ne engedd, hogy a történet, ami a fejedben van átvegye az irányítást. Szokták mondani, hogy a harag rossz tanácsadó – ez akkor is érvényes, amikor úgy érzed, hogy igazad van. Amikor lecsillapodnál és felmerül, hogy „de ha nem mondom meg neki…” vagy hogy „de akkor le leszek győzve”, vonulj fedezékbe, amíg lecsillapodsz kicsit.
Röviden: a kiadás és az elfojtás helyett van egy harmadik lehetőség, mégpedig az elengedés. Egy érzelmet akkor tudunk elengedni, ha ítélkezés és mindenféle magyarázkodás nélkül megfigyeljük.
Persze, mondani könnyű – mondhatnád, de igazából tényleg az. Az Elengedés Módszertana azért lett kifejlesztve, hogy néhány egyszerű kérdéssel megmutassa, hogy van választásod, és el is engedheted azt az érzést, ami problémát okoz. És mindezt olyan hatékonyan, hogy a legtöbbször pár perc alatt a negatív érzelem átfordul pozitívba, azaz vagy nevetés lesz belőle, vagy mély béke.