A kezelés folyamán egy mély, meditatív állapotba kerülünk, ami nem hasonlít alvásra, vagy álmodásra. Egyszerre nyugodt és éber. Sokszor örömérzet is társul hozzá. Úgy érezhetjük, hogy akin, amin dolgozunk, és a köztünk lévő határok elmosódnak. Egy ítéletmentes tér, ahol a megszokott problémák, történetek és játszmák egyszerűen nem működnek.

Az érzékelés is megváltozhat. Előfordul, hogy mintha csőlátásból egy széles látómező alakulna ki. Más érzékek is megváltozhatnak a tiszta hallástól kezdve olyan illatok érzékeléséig, ami azelőtt túl halvány volt ahhoz, hogy észrevegyük.

Ismételt használat során érzékelhető az a végtelen energia, amihez hozzáférhetünk. A Kvantum Alkímia használatával az információs csatornák egyre tisztábbá válnak és egyre inkább otthon érezzük magunkat az univerzumban, és az információk közt, ami az alapja a változásnak, az élet könnyebbé válásának.

A Kvantum Alkímiáról bővebben itt olvashatsz:
http://www.tobbminttudat.hu/kvantum-alkimia/

A kétnapos tanfolyam időpontja Szegeden:
2015. február 14-15-én 9:00 – 16:00 óráig
Helye: Új Lemúria sorsfordító műhely, Szeged, Tavasz u. 19

A kétnapos tanfolyam időpontja Budapesten:
2015. március 7-8-án 9:00 – 16:00 óráig
Helye: Éden stúdió, Budapest, IX.ker. Ráday u. 29.

Jelentkezni és érdeklődni lehet:
Németh Miklós
e-mailben: nemethmiklos77 kukac gmail.com
telefonon: 06 30/376-8018

A mai világban egyre kívánatosabb minden, ami természetes. Emellett gyakran felmerül, hogy valami nem az. Vajon meddig tart a természet?

Számos példát lehetne erre mondani, amit az emberi civilizáció szándékosan vagy véletlenül kitermelt, kezdve a vegyipartól a gondolatok világáig. Az egyszerűség kedvéért vegyük például a betont. Vannak, akik reflexből mondják, hogy nem természetes. Onnan nézve igaz, hogy nem sokat találunk ember által érintetlen területeken.

Viszont ha megnézzük, hogy egyrészt az alkotóelemei mind a természetből származnak, másrészt ugyanúgy érzékeljük, mint minden mást, ami minket körülvesz, gyakorlatilag a természet (a teremtés) részének tekinthetjük, a címke, miszerint nem természetes, csak egy idea.

Miért fontos ez?

Azért, mert amíg a világot ilyen címkékkel látjuk el, és ezek alapján szelektálunk, az életünkből zárunk ki valamit. Amíg kizárunk valamit, szembemegyünk a valósággal. Ez pedig a szenvedés alapja.

Ha mindent el tudunk fogadni a természet részeként, azzal elismerjük a valóságot és csak ekkor történhet pozitív változás.

Halad az életed valamerre, vagy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd? Tehetsz valamit önmagadért.

“A spirituális praxis egyik legfontosabb pontja, hogy ne próbálj elmenekülni a saját életed elől, hanem nézz vele szembe – teljesen alapossággal és mindenre kiterjedőn.”
– Dainin Katagiri zen mester

Hallottam mostanában, hogy – először alapozd meg a jövődet, aztán majd amikor nyugdíjba mész, ráérsz megtalálni önmagadat. Ennek alátámasztására gyakran előkerül a Maslow-piramis, vagy más néven a Maslow-szükséglethierarchia, amiben az alapvető életfenntartási szükségszerűségektől haladunk az önmegvalósítás felé (akármit jelentsen is ez).

Mi van, ha ez nem mindig igaz, nem mindig kell, hogy így legyen?

Amikor felbukkan valahol a Maslow-piramis, valahogy mindig Jan Carlzon könyve jut eszembe „Lapítsd le a piramist!” címmel, amiben leírja, hogy hogyan varázsolta az SAS-t a hanyatlás és pénzügyi veszteség után az év légitársaságává. A titka az volt, hogy a hierarchiát rendezte át, az egymásra épülő elemeket egymás mellé helyezte.

Mi van, ha az önmagunk keresését a hétköznapi élet részeként éljük meg? Megkímélhetnénk magunkat attól, hogy az életünk nagy részét azzal töltjük, hogy utáljuk, amit csinálunk. A nyugdíjaskor nem az a kor, ahol el kellene kezdeni élni.

Persze szükséges anyagi alapokat teremteni, igen, van egy időszak, amikor nincs túl sok mozgásterünk, és akár összeszorított fogakkal teremtjük meg az alapokat, de nem azért vagyunk itt a földön, hogy egyre távolabb kerüljünk önmagunktól, és kiégett áldozatokként végezzük.

Mi a haszna önmagunk keresésének? Az, hogy észrevegyük, hogy kik és mik vagyunk igazából. Amint ezekkel szembesülünk, békésebbek leszünk, mert már látjuk, hogy amin idegeskedtünk, egyszerűen nem igaz. Észrevehetjük, hogy az egész emberiség részei vagyunk, egy egység részei, amiben senki sem kevesebb vagy több másnál. Az, hogy értelmetlenné válik minden konfliktus, versengés másokkal mert egy vagyunk.

Az is haszna, hogy megtaláljuk, hogy mi az, amit szívesen csinálunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem teszünk semmit, csak nem küzdünk valami ellen, amit éppen csinálunk. Ha valamit szívesen teszünk, azzal az egész emberiség számára hasznosak lehetünk.

Önmagunk keresése az egyik távol-keleti megközelítés szerint annyit jelent, hogy lebontunk, elengedünk mindent, ami nem mi vagyunk. A jó hír az, hogy nem kell barlangban ülve életeken át várni arra, hogy megtaláljuk önmagunkat. A nyugati világ életritmusa bőven ad szituációkat, amik rámutatnak olyan részeinkre, ami csak arra vár, hogy elengedjük.