Egy cikket olvastam az egyik nagyobb internetes hírportálon, ahol valamiről kerek-perec ki lett jelentve, hogy nem igaz, nem valós.

A nem túl alapos anyaggyűjtést egy önigazoló kísérlettel egészítették ki, ami nem is hozhatott volna más eredményt. Azért keltette fel a figyelmemet, mert vannak, akik mások véleményét etalonként és követendőnek kezelik.

A nézőpont tulajdonosa legtöbbször a sajátjukat tartják igaznak. Ennek egyik megszemélyesítője Besenyő I. V. (Igazam Van) István, akinek mindig igaza van…

A fő irányvonal, amelyet követek, hogy amennyire lehetséges, a valóságot keresem. Kérdéseket teszek fel, és ha valamiről kiderül, hogy nem igaz, akkor – hogy egy ismerősöm szójárását idézzem – már csak arról vitatkozunk, hogy az mennyire nem igaz.

Amikor valaki kijelentést tesz valakiről vagy valamiről, tedd fel a kérdést, hogy: Igaz ez? Hasznos? Azaz hozzájárul az életemhez?

Mi a konklúzió?

Amikor valami elhangzik, tudd, hogy mind csak egy nézőpont szerint tűnik igaznak. Nem egyetemes igazság. Ezzel leteheted a terhet, hogy foglalkozz vele, harcolj ellene, vagy védd az igazad, hiszen joga van azt gondolni, amit akar. Ahogy neked is.