A mai világban egyre kívánatosabb minden, ami természetes. Emellett gyakran felmerül, hogy valami nem az. Vajon meddig tart a természet?
Számos példát lehetne erre mondani, amit az emberi civilizáció szándékosan vagy véletlenül kitermelt, kezdve a vegyipartól a gondolatok világáig. Az egyszerűség kedvéért vegyük például a betont. Vannak, akik reflexből mondják, hogy nem természetes. Onnan nézve igaz, hogy nem sokat találunk ember által érintetlen területeken.
Viszont ha megnézzük, hogy egyrészt az alkotóelemei mind a természetből származnak, másrészt ugyanúgy érzékeljük, mint minden mást, ami minket körülvesz, gyakorlatilag a természet (a teremtés) részének tekinthetjük, a címke, miszerint nem természetes, csak egy idea.
Miért fontos ez?
Azért, mert amíg a világot ilyen címkékkel látjuk el, és ezek alapján szelektálunk, az életünkből zárunk ki valamit. Amíg kizárunk valamit, szembemegyünk a valósággal. Ez pedig a szenvedés alapja.
Ha mindent el tudunk fogadni a természet részeként, azzal elismerjük a valóságot és csak ekkor történhet pozitív változás.