A tanfolyamok után időnként felmerül, hogy vannak, akik nem hogy életmód szerűen, hanem egyáltalán nem használják a tanultakat, csak akkor, amikor valami baj van. De akkor aztán „AggyuramIstendeazonnal!” és csodálkoznak, ha nehézségekbe ütköznek.

A tudás olyan, mint egy izom. Ha nem használjuk, nem tornáztatjuk, elsorvad, feledésbe merül. Nem vagyok híve a recepteknek (előre leírt lépéssorozatok), mert eltérítik a figyelmet az egész rendszer felfedezésétől, leépítik a kíváncsiságot.

Másrészt, ha saját magunkat áramoltatjuk például az Éltető Áramlattal – ha a testünkben áramló energiát egy csőhöz hasonlítjuk, akkor tudjuk, hogy időnként ki kell tisztítani. Nem jobb életmód szerűen napi néhány percet a tisztításra szánni? Vagy megéri megvárni, amíg baj nem lesz? Akkor aztán jöhet a nehéztüzérség és még több időt kell a helyreállításra szánni.

Nem gondolom, hogy ez lustaság lenne, csak a felgyorsult világunkban mindent gyorsan akarunk megoldani, ha lehet, csak egy tablettával, vagy valami gyors megoldással. Erről kéne újra ráhangolódni az emberi tempóra.

Ha életmód szinten törődünk magunkkal, sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, arról nem is beszélve, hogy megérthetjük, hogy hogyan működünk. Ez utóbbi időt pedig nem lehet megspórolni, mert valamiből hiány lesz.

Szánj időt magadra, és a tested meghálálja.

Szánj időt a tudásra és mások is meghálálják.