Gyakran a gondolatok vissza-visszatérnek és néha már úgy érezzük, hogy az egész világgal háborúzunk – a fejünkben. Az egyik lehetséges eset, hogy valakivel egy konfliktust szeretnénk megoldani, vagy esetleg lejátszani fejben, hiszen „nekünk van igazunk” (legalábbis így gondoljuk). Ez idővel igen fárasztó tud lenni és teljesen negatív irányba hangol, így az életünkre és a kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét.

A másik lehetőség szerint felmerül néhány ötlet, amivel megpróbáljuk elterelni a figyelmünket a gondolatainkról, például leülünk a TV elé. Vagy fogyasztunk valamit, ami megállítja ezt a belső párbeszédet. Ez többé-kevésbé sikerül is, csakhogy hosszú távon több kárt okoz, mint amennyit használ.

Amikor logikusan próbáljuk megoldani a gondolatok áradatát, átmenetileg úgy tűnhet, hogy sikerült túljutni rajta (amikor megmagyarázzuk, hogy nem mi vagyunk a hülyék és egyébként is igazunk van). Egy ideig, aztán azon kapjuk magunkat, hogy megint beindul a szellemi taposómalom.

Amíg megpróbálunk megszabadulni a gondolatainktól, addig az elnyomás. Az miért baj? Hiszen átmenetileg megoldotta a problémát? Azért, mert besöpörjük a szőnyeg alá és idővel orra bukunk benne. Lesz olyan alkalom, amikor valaki, valami újra előhozza a történetet.

Próbálkoztam mindenfélével, de mégsem működött…

Az utóbbi évtizedekben néhány keleti tan értelmezése szerint meg kell tanulnunk bánni az elmével. Nagyon leegyszerűsítve, ezek alapján érhetnénk úgy, hogy az elménket rá kell venni, hogy hallgasson el, valamilyen meditációval (ez a téma is megérdemelne egy kis helyreigazítást), vagy koncentrációs gyakorlattal. Ez a legtöbbször nem így működik. Ha valaki próbálta már, tudja, hogy ez így önmagában csak még több feszültséget okoz. Ilyenkor a rossz végéről fogjuk meg a dolgot, az okozatot próbáljuk megváltoztatni az ok helyett.

Vajon honnan származnak a gondolatok, mi motiválja azokat?

A gondolatokat az érzelmek befolyásolják és táplálják. Ennek valószínűleg az ellenkezőjét tanultuk, de ha belegondolunk például a hétköznapokban, ha valaki olyannal találkozunk, akivel kapcsolatban érzelmileg érintettek vagyunk, pozitív, vagy negatív értelemben, akkor a vele kapcsolatos gondolataink is olyan színezetűek. Attól vagy egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen tudunk eltérni.

Például utáljuk a főnökünket, mert mindig lekezel, és egyébként sem ismeri fel, hogy őstehetségek vagyunk, nem dicséri, ünnepli a pozitív tulajdonságainkat, és egyébként is már rég aktuális lenne, hogy fizetés emelést kapjunk az első hónap után. Ha már eleget háborúztunk vele a fejünkben, amikor rá gondolunk, bármennyire is szeretnénk – mert az „helyes”, nem fogunk tudni szeretetet érezni iránta. Vagy ha mégis, azt csak rövid ideig, majd újra kezdődik minden.

Mi hát a megoldás?

Az elengedés. Igen sokszor tapasztaltam, saját magam is, és ügyfeleim is, hogy amikor egy ilyen gondolatmenettel, témával foglalkoztunk, a mögötte rejlő érzelmeket elengedtük, akár percek alatt csend és béke lett ott, ahol előtte a gondolatok háborúztak. Az is előfordult, hogy akivel gyakoroltuk az elengedést, annyira jól sikerült, hogy közben el is felejtette, hogy miért jött.

Ez nem azt jelenti, hogy ami el lett engedve, az törlődik az emlékezetünkből, hanem a mögötte húzódó érzelmek felszabadultak, átalakultak valami pozitívvá, így nem érezzük többé ügynek. Már nem probléma, csak egy emlék.

Mit tehetek még?

Mindenképpen érdemes észben tartani, hogy figyeljük magunkat, mielőtt ezek a gondolatok elkezdenének önálló életet élni, mindig van egy szakasz, amikor „belepörgünk” a történetbe. Mindig van valamilyen alapja a nézőpontunkból, például sértve érezzük magunkat, de mi magunk csinálunk belőle „katasztrófafilmet”.

Ezt megelőzhetjük azzal, ha észnél vagyunk és ha van mód rá, akkor tisztázzuk azzal, aki érintett ahelyett, hogy gondolati síkra terelnénk a problémát. Ha nem tudjuk, akkor engedjük el azt az érzést, ami a gondolatok özönét elindítaná.

Az elengedést és mindazt, hogy hogyan működnek az érzelmeid, a gondolataid, megtanulhatod az Elengedés Módszertana tanfolyamokon, vagy egyéni ügyfélként szívesen segítek, az elengedés folyamatában.