Biztos feltűnt, hogy ahogyan régen újságot olvastak az emberek, úgy most a telefon vagy tablet képernyőjét bámuljuk. Mit tennél nélküle? Függsz tőle? Ha igen, mit tehetsz?
A különbség abban van, hogy ez utóbbi interaktív. Kétirányú, azaz nemcsak fogyasztjuk a tartalmakat, hanem mi is beleszólhatunk. Az információ áramlásának a sebességről nem is beszélve.
Ez önmagában még nem lenne probléma, hiszen lehetőséget is ad arra, hogy kreatívak legyünk, hogy tartalmakat teremtsünk és egyszerűbbé tegyük az életünket. Ennek ellenére könnyű függő helyzetbe kerülni ha nem is maguktól a tárgyaktól, hanem a folyamattól, ami a képernyőn történik.
Amikor a telefonnal vagy tablettel történik valami és nem használhatjuk, az van, akiknek olyan érzés, mintha visszazuhannának a középkorba, vagy légüres térbe kerülnének. Ez a helyzet jelzi, hogy nem mi uraljuk a helyzetet. Meg lehet indokolni, hogy miért létfontosságú, de ha valaki ilyen helyzetben pánikrohamot kap, akkor ott valami baj van. Ha így érzel, akkor függsz tőle.
Mindenfajta képernyővel, pláne ami még interaktív is, az a probléma, hogy ha nem figyelünk oda, elcsúszik az ingerküszöb. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor valaki folyamatosan intenzív ízű édességgel tömi magát. Egy idő után megszokja és minden más valahogy ízetlennek fog tünni.
Amikor elhangzik, hogy „unatkozom”, számomra teljesen érthetetlen, hiszen régen az öregek sokszor ücsörögtek a házuk előtt egy kis padon akár egyedül is, egyszerűen átadva magukat a létezés örömének, másrészről valljuk be, az életben mindig van mit tenni.
A probléma ott van, hogy megtanultuk, hogy addig vagyunk hasznosak, amíg valami hasznosat teszünk. Ha nem teszünk semmi hasznosat, nincs jogunk létezni. Hányan vannak, akik emiatt a gondolat miatt értéktelennek érzik magukat?
Ez hibás gondolkodás, mert azzal, hogy megszülettünk, megkaptuk a létezés jogát, amit nem kell kiérdemelni. Ez egy függőségi láncolat, ami virtuális. Ez annyit tesz, hogy összekötöttünk információkat egymással, majd „összeállt a kép”. Megértettük, hogy hol a helyünk a világban. Rosszul.
Minden függőség valahol ezekből a tévhitekből ered, és abból az érzésből, hogy sosem lehetünk elégedettek, sosem engedhetjük el magunkat, mert elvesztettük az ősbizalom és annak az érzését, hogy ide tartozunk.
Szembemenni a függőségekkel csak az akarat segítségével nem lehetetlen, de nehéz, mert a kiváltó okot nem szünteti meg, így a kísértés mindig jelen lesz. Amint az okokkal foglalkozunk, a szokások maguktól szűnhetnek meg, hiszen nincs rájuk szükség.
Megoldás?
Többféle megoldás létezik.
Az egyik lehetőség az, ha a testen keresztül, a test segítségével oldjuk fel ezeket a problémagócokat, például az Éltető Áramlattal, amelyben a testen lévő néhány pont érintésével visszaállíthatjuk az ősbizalom érzését és azt, hogy a helyünkön érezzük magunkat.
Az egyik megközelítés az, hogy a figyelmünk és tudatosságunk segítségével elengedhetjük ezeket a hiedelmeket, erre pedig az egyik legjobb lehetőség az Elengedés módszertana.
Az Éltető Áramlat nevű módszer egy könnyen elsajátítható, gyengéd, de hatékony technika. Segítségével gyors segítséget lehet nyújtani önmagunknak, és a hozzátartozóinknak, valamint segít megváltoztatni a szokásainkat és visszaállítani a belső békét és elégedettséget.